Akinek most pénze van rá, utazik a tengerre, nagy melegben felüdülés csak ott vár az emberre. Mediterrán kerthelyiségben kóstolja a malagát, fürdés közben vad medúza csípi meg a valagát...

Utoljára láttalak akkor, Mikor átment rajtad a traktor. Én föléd hajoltam akkor, És visszatolatott a traktor. 

 Összetört az elefántcsont-váza, Mert rádőlt egy elefánt csontváza. 

 Karom erős, szívem bátor. Szülőhelyem: inkubátor! 

 Fáj a lába? Amputálja! A vonat ingyen megcsinálja! Fáj a feje? Gólyót bele! Gondja többé nem lesz vele! Megunta az életét? Rágjon meg egy gillette pengét! 

 Három napja csak díszítek, vigye el a kánya, lassan megfulladok, a kiömlő gyantába. Nagyzolni akartam, de látom rosszul tettem, hogy luc helyett, mamutfenyőt vettem.

                                         HA NINCS VAJ:

 Voltam reggelizni Ledöbbent az orcám Nem találtam vajat A tálaló polcán 

 Figyelem a tányért Paprika, szalámi Kutatom a Delmát Nem bírom találni 

 - Mi a szitkó, mutter Elfogyott a butter? - Nem fogyott el az, de Nem jár hozzá vazze 

 Említettem neki Ott azon a ponton Ne viccelőggyön má Köllene vaj.com

 Aszonta, hogy nincsen Ércsem má meg: ENNYI A sort ne tartsam föl "Tessék továbbmenni!" 

 Közölték ezt velem Oly angyali bállyal Gondoltam magamban - Szeressetek szájjal! -

 Mentünk a skacokkal Leültünk, aszt ettünk De mire végeztünk Éhesebbek lettünk 

 Ütöttük az asztalt "Ez így nem állapot!" Meg tudnánk még enni Több egész állatot 

 Nincs mese, ez botrány Hogy ne vesszen ködbe Be akartuk írni A Nagy Rinyakönyvbe 

 Szerintem a konyhások Kezdtek kicsit félni "Sajnos a könyv nincs meg" Ezt mondta a néni 

 Nekünk se kellett több Ki voltunk akadva Elborult az agyunk Folyt a vér patakba 

 Ütöttük a népet Ki fürgén, ki lomhán Nem maradt túlélő Az üzemi konyhán 

 Ez persze nem így volt De lehet ebből baj Ha legközelebb megyünk ÉS MEGINT NEM LESZ VAJ!!! 

                                              CSALÁDI KÖR: 

 Reggel van, reggel van, Mindenki ideges. A ház ura üvöltve, Tiszta zoknit keres, 

 Feketés csészével, Boglya fejű asszony, Ajánlja az égnek, Hogy reája rogyasszon. 

 Mintha szélből volna a nagylánynak lába, Sebesen bevonul a fürdőszobába. Hosszú perceken át pingálja a szemét, Testvéröccse kiállt: Gyere ki te szemét! 

 Konyha melegében jó pirítós mellett, Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet. Min vigyorog mama? - kérdezi a veje, Csupa borotvahab összevagdalt feje. 

 Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek, Most írja a leckét - na még csak ez kellett.

- Ajtó előtt jár a család furcsa táncot, Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot. 

 Mire a rádió mondja a hét tizet, Elromlik a bojler, nem ad több melegvizet. Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat, Férj jeges vízben sziszegve mos fogat. 

 A nagyleánynak immár fél keze kabátban, A másikba pöttyös kakaós pohár van. Le is önti frissen mosott blúzát, S kabátján vastagon megkent kiflit húz át. 

 Az utcáról szalad vissza a ház ura, Lábán cipő helyett megszokott papucsa. A reggel számára eléri a csúcsát, A cipőben megleli elveszett sluszkulcsát. 

 Reggel van, reggel van, ideges mindenki, Az asszony is elment, nincs már otthon senki. Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít, S a wc tartály halkan sistereg egy picit.